Valószínűleg sosem hallottál még az Aberdare Range nevű hegyvonulatról, ami nem csoda, hiszen ha Afrikára gondolsz, meg hegymászásra - és nem vagy komoly trekker - pláne afrikai trekker, a Kilimanjarón kívül semmi sem ugrik be. Mondjuk lehetnél esetleg még földrajz szakos vagy valami térképfüggő agybeteg, akkor talán. De bárki más ha Kenyára gondol és a Mount Kenya, mint valami hegy esetleg feldereng neki, már pontot érdemel. 

Pedig a Mount Kenyától délnyugatra, bő látótávolságra emelkedik az Aberdare-hegység komoly, négyezer méteres magasságba. Csak erről szinte senki sem tud.

A terület nemzeti park, és szinte összefüggő erdő, különleges és sokszínű élővilággal, mégsem igazi szafaricélpont, mivel a dús vegetációnak és az óriási területnek köszönhetően nem olyan könnyű állatokat látni. Pedig él itt szinte minden afrikai nagyvad és nem is kis egyedszámban.

Nairobitól mintegy 3 órás autózásra található Nyeri városka, ahonnan keleti irányból célszerű megközelíteni a területet, de több kapuja is van a nemzeti parknak, ígyhát akár nyugatról is próbálkozhatunk. Valami magasabb építésű autó praktikus tud lenni amikor elfogy az aszfalt, de a parkon belül akadnak csak összkerék meghajtású járgánnyal járható utak is. Erre célszerű odafigyelni, pláne ha csúcshódításon jár az eszünk. A Lesatima Peak (4001m) -hez legközelebb eső parkolóhelyhez vezető út például ilyen. Innen egy nap alatt megjárható a csúcs oda-vissza. Máshonnan komolyabb, többnapos gyaloglás szükségeltetik, ami nem olyan egyszerű dolog itt. Mindjárt elmondom azt is, hogy miért.

Az Aberdare hemzseg a veszélyes állatoktól (elefánt, bivaly, párduc, hiéna, stb,), ígyhát nemhogy csak szabadon nem, de simán kószálni sem nagyon lehet és szabad. Néhány terepjáróval járható úton mehetünk gyalog is (ha megszervezzük), de az itthon megszokott hegyi gyalogösvények, mint olyanok nem is léteznek. A nemzeti park hivatásos, fegyveres rangert ad mellénk, ha gyalogolni óhajtunk az úton. 

Turista vagy menedékház hálózat sincs a parkban, a kapuknál van lehetőség sátrazásra, meg egy-két bekerítetlen táborhely is akad 3000m körüli magasságban, de a magasabb régióban talán egy turistaház szintű lodge található. A keleti oldalon a bejáratok környékén találunk pár elfogadhatóbb szálláshelyet is.

Tehát egyedüli bóklászásra nincs lehetőség, még bérelt terepjáróval sem indulnék el egyedül, mert szabhatom ha lepukkan az autó bárhol, vagy éppen elakadok valami vacakabb terepen. Az ilyen problémák megoldását Afrikában jobb afrikaiakra bízni. Ők tudják kitől és milyen autót szereznek és az mit bír, és hogy mit találnak ki, ha valami rendesen elcsesződik. Még akár komplett motort is cserélnek ha muszáj két levágott bambusz egy mókusfarok meg egy öklömnyi kő segítségével. Persze, csak ha muszáj. :)

Szóval a legegyszerűbb és szinte az egyetlen járható út az Aberdare feltérképezéséhez ha megfűzzük a megfelelő helyi "vállalkozót", hogy bonyolítson le nekünk egy komplett tervet. Megmondjuk mit akarunk, megmondja mennyibe kerül. Elképesztően látványos vízesésekhez lehet eljutni akár gyalogszerrel, akár autóval, lehet állatokat lesni, több hegyet is megmászni. Kajáról, sátorról, engedélyről és rangerről is gondoskodnak. (Messengeren keresd Gichango Warutere-t, ha szükséged van megbízható emberre)

2-3 napot gond nélkül el lehet tölteni a hegyen, és csak azért nem mondok többet, mert a tábori körülmények még tábori körülmények szerint sem túlzottan kényelmesek. Mint mondjuk ahogy Malawiban a Mulanje-hegységben minden táborhely mellett ivásra és fürdésre alkalmas vízfolyás található, itt nincsenek ilyenek. Illetve mi nem aludtunk egyszer sem vízfolyás mellett. (Mondjuk lehet, hogy az állatok miatt nem ilyen helyeken alakították ki a sátorverő helyeket).

A csúcsrégió (itt fölöttünk a képen a Lesatima Peak látható) viszont parádésan látványos. Olyan 3400-3500 m körül magunk alatt hagyjuk az ugyancsak durván különleges magashegyi eső és köderdőket, és szavannás jellegű lesz a táj, vastagon megszórva Óriás Lobéliákkal.

Elenyésző számú itt a turista, aki jön, az is szinte csak vízeséseket nézegetni, gyalogolni kevesen akarnak. Így hát a csúcshoz legközelebb eső, mondjuk úgy "parkolóhely" is egy erősen járatlan, vízmosásos úton érhető el, szigorúan csak négykerékmeghajtású autóval. Innen 5-6 óra a csúcs oda-vissza, és mintegy 500m szintet kell leküzdenünk így is, ami ebben a magasságban komoly gondot okozhat egyeseknek. A csúcsra vezető ösvényen is friss bivaly és leopárd nyomokat láttunk a sárosabb részeken, és bár ide már nem jött velünk fegyveres őr, és nem is láttunk élőlényeket, még ebben a magasságban is előfordulnak nagyobb testű veszélyes állatok. Előző nap elefántot úgy háromezer méteren is láttunk még egy távoli tisztáson legelészni.

Ide most csak azért nem tettem be a képét, mert túl nagy zoommal nyomtam képet róla párás levegőben, úgyhogy nem lett igazán értékelhető a kép. De elefántszarba minden méteren botlik az ember, úgyhogy tényleg sok az elefánt itt még nagy magasságban is. Úgyhogy mindenki, aki nem csak az állatok, vagy az óceán miatt utazik Afrikába, hanem szeretene látni még valami mást is Afrikából, az bátran jöjjön ide és lásson csodát!