Bevallom, napok óta gondolkodom azon, hogy mi az a lényeges különbség, ami egyértelműen nagyobb hatással van ránk (rám) Afrikában (úgy általában), mint pl. Ázsiában (úgy általában). És annyira belegabalyodtam a megválaszolhatatlan megválaszolásába, hogy most egy másik különleges vidék bemutatása helyett inkább boncolgatnám ezt a dolgot kissé.

A kultúrsokk ránk gyakorolt hatásával szokták jellemezni mértékadó utazási oldalak egy ország, esetleg tájegység vagy város a miénktől eltérő kulturális idegenségét. De mi is ez voltaképpen?

Röviden talán úgy lehetne jellemezni, hogy mennyire döngöl földbe az élmény, vagy mennyire tudsz köpni-nyelni a hatása alatt. És itt jön az a meglepő dolog, amit feszegettem már egy régebbi írásban, mégpedig, hogy hiába kevesebb és jóval "gyengébb" a látnivaló - és főleg kulturális szempontból, mint ázsiában -, mégis (legalábbis rám) sokkal nagyobb maradandó hatással van Afrika. És ezt a miértet próbálom megfejteni, még ha kevés sikerrel is.

És az igazság az, hogy nem nagyon jutok közelebb a megfejtéshez. Ami biztosnak látszik egyrészről, az talán az, hogy az ázsiai emberek arcberendezése (úgy általában) közelebb áll hozzánk, mint az afrikai. Amiből az következik, hogy egy indonéz arcot is jobban "ismersz", mint egy ugandait. Pedig Uganda sokkal közelebb van, mint Indonézia. De ebből még mindig nem következik semmi, talán csak annyi, hogy az a hely, ahol idegenebbnek érzed magad, az nagyobb hatással van rád. Legyen az bármilyen hatás is.

De ez még így mindig kevés. Még mindig hibádzik valami. Jártam esőerdőben többször, több helyen Délklet-Ázsiában. Szép-szép. De nem ugyanaz. Valahogy teljesen más az érzés. Valahogy talán a "mélység" hiányzott. A fajsúly. A tömeg. Az a megnemfogható izgalom, ami Afrikában átjárja az embert, Ázsiában pedig jóval kevésbé. Amikor az ember Ázsiában gyalogol valahol a dzsungelben, ott tudja, hogy az erdő nem végtelen. Afrikában sem az, de ott az embert még át tudja járni valamiféle gyerekkori borzongás. Hogy ez valami más. Ez olyan titkokkal teli és végtelen. 

És ez a három dolog együtt, az Afrikát övező misztérium, a varázslatos tájak és az afrikai emberek "mássága", talán ez az a három dolog, ami együtt éri el azt a hatást, amiről beszélni szerettem volna. És akkor még ott a vadság, a nyers-ség és a kulturálatlanságnak az a szokatlanul indiszkrét bája, amivel - valljuk meg - nehezen tudunk mit kezdeni, és még ha csak félénken is, de élvezzük. Durva hatással van ránk, néha ijesztő, néha megdöbbentő az az ősi és ösztönös viszonyrendszer, amivel az emberek egymáshoz és a világhoz viszonyulnak.

De az is lehet, hogy nincs igazam. Nem tudom mi az igazság, még a saját gondolataimat is nehéz összeszedni, nemhogy valami konklúziót levonni belőle. Kultúrsokk ide vagy oda...

A képekkel szerettem volna illusztrálni az elméletemet. Nem tudom, hogy akárcsak egy kicsit is sikerült-e. Remélem igen. Benne lenni azokban a pillanatokban, amiknek egy-egy másodpercét sikerült megőriznem, mind-mind kitörölhetetlen emlékek.