Az utazással kapcsolatos csoportokban, fórumokon és egyéb véleménymegosztó felületeken egyértelműen a tengerpartos, minél pálmafásabb és fehérhomokosabb témák mutatják az érdeklődés fő csapásirányát. A legelvetemültebb utazókon kívül mindenki szinte csak valami tengerparti henyélős nyaralásra vágyik, lehetőleg megoldott fuvarral a hotelba, előrefoglalt szállással és kinyalt valaggal, mert a nyaralás az így jó. 

De igazi, pálmafás tengerpartok csak Európán kívül találhatók, tehát aki ilyet akar látni, és ilyesmi helyen szeretne tespedni amig letudja az évi egy vagy két hét szabadságát, annak repülőre kell ülnie, és komoly távolságokat megtennie, hogy begyűjtse az élményt. 

Na de hol is találunk igazán szép és kellemes trópusi tengerpartokat? Az utazási fórumok szerint a többség délkelet-Ázsiában, leginkább Thaiföldön, esetleg Indonézia valamelyik szigetén, legfőképpen Balin. De akadnak egyre többen akik a Fülöp-szigetekre esküsznek, vagy akár maláj partvidék szigeteire. És akkor ott van még a Maldív-szigetcsoport India partjainál, a Seychelle-szigetek és Zanzibár Afrika keleti partja mentén, nem beszélve a kenyai partszakaszról, ami szintén egészen látványos tud lenni. Na és persze a Karib-térség, ami már egy kicsit mélyebben zsebbenyúlós és erősen turistás műfaj. 

Na de hol is találunk olyan partokat, ahol szinte egyedül lehetünk a trópusi ég és a pálmafák alatt? Természetesen Afrikában. Például a nyugat-afrikai partvidék egy csiszolatlan gyémántjának (csak, hogy stílszerűek legyünk), Sierra Leonénak atlanti-óceáni partvonalán. 

Nagyjából a fővárostól, Freetown-tól húzódik az a mintegy 40km-nyi, meseszép partszakasz, ami próbálkozik a turizmusból megélni. Na ez most még nem sikerül, pedig a feltételek egy része adott hozzá. Mégpedig maga a langyos és átlátszó óceán, tiszta és kihasználatlan homokos öblök, barátságos, egy cseppet sem ellenséges helybeliek.

Ami nincs meg hozzá még jelen pillanatban, az a megfelelő infrastruktúra, és a szinte egész világra kiterjedő Afrika-fóbia leküzdése. A freetowni hoteleket leszámítva két kezemen meg tudnám számolni, hogy hány vendégfogadó intézmény ( hotel, bungallókomplexum, vendégház, stb) található a 40 km-es partszakaszon. És ami a fő baj, hogy ezek zöme pedig luxus, vagy félluxus kategóriás, többszáz dollár/éjszakás árfekvéssel. És ezen helyek megközelítése is meglehetősen macerás ráadásul. Tehát aki olcsón akar partközelben szobát találni, az gondban van, távolabb pedig egyáltalán nincsenek lehetőségek, mivel, egy nemzeti park esőerdővel borított hegyvidéke határolja a partszakaszt.

Kiváló lehetőségeink nyílhatnának itt egy kis túrázásra, de sajnos a klíma nem igazán teszi lehetővé a mászkálást. Mivel konkrétan tengerszinten vagyunk, elviselhetetlen a páratartalom és a hőmérséklet, Vagy legalábbis gyaloglásra a legkevésbé sem vágyunk sajnos. Árnyékban heverészni a parton viszont igazán remek a hőfok. 

De lássuk csak, hogy a látszólag idilli körülmények ellenére miért nem futott fel az idegenforgalom eddig Sierra Leonéban, és hogy miért is nem fog igazából felfutni a közeljövőben sem.

Mindenféle fegyveres konfliktusok zajlottak itt a nem is olyan távoli múltban, ami miatt túl nagy hagyománya nincs egyelőre az idegenforgalomnak. Pedig mára Afrika egyik legbiztonságosabb országa lett Sierra Leone, semmiféle atrocítás nem ér itt turistákat, sőt, kifejezetten jófejek az ittlakók. De sajnos az egyéb körülmények meglehetősen "afrikaiak" maradtak, és maradnak is még egy jó darabig, amivel igazából semmi baj sincs, ha az, aki ide készül tudja milyen is az igazi Afrika. 

Freetown egy viszonylag élhető nagyváros, de felhőtlen szórakozásra ne számítson aki ide látogat. Szinte nulla a turisták száma, a belvárosi hömpölygő ember és járműáradat viszont meglehetősen felfrusztrál bennünket, ha egy sétát akarunk tenni az óvárosban. Szinte lépni sem lehet az utcákon. A külvárosi nyomornegyedek sem túl bizalomgerjesztőek (mint ahogy sehol másutt sem), a szellős tengerparti városrészben pedig a kutya sem jár szinte, az a zavaró. Néhány bazinagy szállodaépítés elkezdődött a parton, de úgy tűnt, hogy megdöglöttek az építkezések, ami nem csoda. A Cape Sierrán épülő hatalmas Hilton beruházás is szerintem becsődölt, legalábbis semmi mozgás nincs a féligkész épületek környékén. Egyszerűen az a bukta, hogy a körülmények nem ideálisak annak a rétegnek a freetowni beachen, akik meg tudnának fizetni luxusszállodát.

A városi strand szép hosszú, kilométereken át húzódik, és a guineai partszakasszal ellentétben még rendben is van tartva. Viszont egy büdös lélek (mármint fehérbőrű turista) nem mászkál sehol - néhány helyi léhűtőn kívül - ami így egy városi parton azért elég gáz. Sokmindenhez nincs így kedve az embernek, de fürdőgatyára vetkőzni és fürdeni van a legkevésbé. Ilyen szempontból a városon kívüli, halászfalusi strandok ezerszer jobbak, mert ott legalább senki sincs rajtunk kívül.

Itt ezen a képen felettünk látszik, hogy miről beszélek. Ez itt Freetown Aberdeen negyede, a legfelkapottabb, legmenőbb rész.  Kinek lenne kedve itt fürdeni afrikai körülmények között? Pedig meglehetősen vonzó a part így képen legalábbis.

Szóval szinte végtelen lehetőség lenne Sierra Leonéban felfuttatni a tengerparti nyaralóéletet, de gőzöm sincs, hogy hogyan lehetne. Először is a nyugati turisták és nyaralnivágyók afrikaundorát kéne valahogy megtörni, hogy érdemes legyen beruházni infrastruktúrába és vendégfogadásra alkalmas létesítményekbe. De amíg senki sem akar idejönni, addig hülye lenne, aki pénzt áldoz a nagy semmire. Szóval a 22-es csapdáját sejtem a dolog mögött. Így viszont maradnak a lézengő hátizsákosok, és a maroknyi pénzes, bátor nyugati, aki légkondis dzsippel, vagy helikopterrel kimenekül a városból a parti lodge-ba, és Afrikával nem is nagyon kell találkoznia...