Senki sem gondolná, hogy egész Afrika egyik legjobb, legérdekesebb trekkingcélpontja éppen Guineában, ebben a szinte ismeretlen nyugat-afrikai kis országban található. Ez a magasföld a Fouta Djallon, a nagy nyugat-afrikai folyók forrásvidéke. De azt sem sokan gondolnák - és nem is gondolják - hogy érdemes lenne ide ellátogatni, pedig hamisítatlan afrikai feelinget szippanthatunk itt, és ráadásul abból is valami jobbfélét...pedig nem könnyű az ország...- legalábbis utazószemmel - rutintalanoknak pedig kifejezetten nehéz. Már ami a körülményeket illeti. Mert az ország meglehetősen körülményes - ...ha nem akarunk túlságosan mélyen zsebbenyúlni. De ha nyúlunk, akkor is az marad.Idegenforgalom per pillanat nem nagyon van az országban, éppen ezért nincs minden utcasarkon olcsó hotel, vagy egyéb szállásféleség. Ami van, az erősen európai árfekvésű - felejtsük el gyorsan a délkelet-ázsiai 5-20 dolláros hotelecskéket - és ami még komoly gáz, az a tömegközekedés full káosza. Illetve jóféle afrikai a dolog, igazából nincs is benne káosz. Csak durván megszivatja, aki nincs hozzászokva. De ha bármilyen módon eljutunk Labéba, Guinea második legnagyobb városába, a Fouta Djallon régió központjába, már sínen is vagyunk, hogy életünk egyik legnagyszerűbb gyalogtúrájába foghassunk.De egy percig se gondoljuk, hogy a Fetoré-folyó völgye csak természeti szépségeket tartogat számunkra. Olyan falvakon haladunk keresztül, sőt, mi több, olyan falvak életébe nyerhetünk bepillantást, amilyeneket eddig csak színes magazinokban láthattunk. Az idő ezekben a falvakban megállt - vagy éppen el sem indult még - és mi részesei lehetünk - ha csak egy-egy délután és este erejéig is - egy-egy család  életének. Napi 5-8 órányi gyaloglás a penzum, hogy a falvak, vagy táborhelyek közötti utat megtegyük, és közben tátsuk a szánkat a pazar vízeséseknél amiket útba ejtünk, izzadjuk magunkat véresre a napközben rekkenő melegben, vagy esetleg csobbanjunk itt-ott a hűs vízben, ha van hozzá vér a pucánkban.Kb. 1100m tengerszintfeletti magasságból indulunk - tehát a magasságból fakadó hűvösségre ne igazán számítsunk - de ahhoz, hogy egyáltalán eljussunk a Fetoré-folyóhoz (amit majd követetni fogunk), először is le kell gurulnunk a térképről. Órákig tartó zötykölődés ennek az ára, mert Guinéában kevés a betonút, ami van, az is meglehetősen szar, szinte 100 métert sem lehet összefüggően megtenni fékezés nélkül, ami viszont nem betonút, az maga a halál. Dögvész. Véres veríték. 30 éves, végletekig leharcolt francia roncsonkkal juthatunk el a Fetoré-hoz, miközben még azt is megbánjuk, hogy megszülettünk, nemhogy azt, hogy Guinea rozsdavörös porába merészkedtünk....de aztán minden rendbejön...:)Itt még a méteres szeméthalmok is elmaradnak. Szinte steril, szűzies a terület ahol vándorlunk, pedig nem lakatlan régió ez, kistermetű marhák és kóbor kecskék gyakran tűnnek fel, ami jelzi, hogy lakják a völgyet, de sehol egy lélek, sehol szemét, a víz pedig kristálytiszta. A vízesések környékén gyakoriak a majomhordák, de meglehetősen félénkek, nehéz őket lencsevégrekapni. Amire észrevesszük őket, már messze járnak. Csak annyit látunk belőlük, hogy a farkuk lobog a szélben, ahogy a méteres fűben szökdécselnek, vagy szikláról sziklára ugrálnak el éppen a szemünk elől.Ainguel az első falu (ami igazából kettő, a folyó mindkét partján van egy-egy lakóközöség bozótkerítéssel körbevéve) ahol alszunk, és ahonnan továbbindulunk másnap. De előtte még körbenézünk. Hála a Fouta Trekking Aventure-nek, a Labéban székelő kis koordinátor cégnek, akik vezetővel (és tolmáccsal) láttak el bennünket, mert nélkülük esélytelen lett volna nem, hogy a túra közelébe jutnunk, de bármilyen egyéb információhoz is. A falusiak barátságosak, de utálják, a fényképezést. Mint kiderül, azért, mert szeretnének a képen szépek lenni, de nem hagyunk időt nekik szépítkezni. A gyerekek némelyike félénk, némelyiket levakarni sem lehet. A nélkülözés kézzelfogható.A kőhíd nevezetű természetes sziklaképződmény alatti "medencében" fürdünk egyet. Először kissé bárortalanul, másnap már sokkal bátrabban, de erősen meleg van, jól esik a hűvös víz. Este rízst főz a "családunk" valamilyen zöldséges szószos, csípős haldarabokkal. Afrikában én még ilyen jót nem ettem. A fűszerezés és ízesítés abszolút szánk ize szerinti. Hihetetlen.  Reggel hűvösben indulunk. Négy vízesést érintettünk aznap, egyik szebb volt, mint a másik. Egyikben fürödtünk is. Egy liánhídon kelünk át a folyó fölött a következő falu előtt. Jól esik a pihenés, 6 órát gyalogoltunk a tikkasztó hőségben. Este kuszkusz csípős, zöldséges szósszal. Pazar ez is.Egy kunyhóban alszunk, amit a falusiak engedtek át nekünk egy éjszakára. Kissé bizonytalanok voltunk, de kellemesen csalódtunk. A köralakú kunyhóban csak egy összetákolt ágy van, a lepedő talán frissen mosott rajta. Fölöttünk szalmatető, a szoba szépen kitakarítva. Jó lesz. Bár a kunyhók között sok a szemét, a kunyhó tiszta. Sajnos a főkunyhóba nem láttunk be, ahol a családfő alszik a feleségével, három lányával és két unokájával. Az érdekes lett volna. Mindenesetre áram nincs, víz nincs, tűz és béke viszont van. Meg kakaskukorékolás és kecskemekegés. Estére a falu összes gyerkőce előkerül és próbál legalább egy kis mosolyt előcsalni belőlünk. Sikerül is nekik.Négy napra indultunk, reggel már a harmadik kezdődik. Kellemes a hűvös, szépek a fények. A faluszéli iskola felé vesszük az irányt. 30-40 gyerek verődik össze iskolakezdésre az egészen kicsiktől a kicsit nagyobbakig. Hogy a még nagyobbak hová járnak, el sem tudom képzelni. Valószínűleg sehová. Egyetlen tanár van, nem is tudom, hogy tud foglalkozni egy osztálynyi, de különböző korú gyerekkel. A gyerekek itt is olyanok, mint a faluban, egy részük érdeklődő, a többiek inkább elbújnak. Egész délelőtt menetelünk, a táj szavanna jellegű és párás, de egy-egy mélyebb zúgban, főként a vízesések körzetében esőerdeivé válik a növényzet. Hihetetlen a kontraszt. Délben egy vízesésnél megállunk pihenni, enni és fürdeni. Csak később indulunk továbbDélutánra egy aprócska faluba érünk egy dombtetőn. Szinte csak egy család lakik itt. Víz nincs, csak lent a folyóban. Áram? Az sose volt. Nem is lesz mostanában. De a kunyhók előtti kis placcon olyan pöpec, mogyorós maniókalevélpüré szószt rittyent a családanya, hogy eláll a fülünk tőle. Súlyos étel, semmihez sem fogható ízzel. Az ég olyan csillagos, amilyet Európban már kétszáz éve nem látott halandó ember. Mintha nem is lenne valódi. Reggel kakas ébreszt. A jó édes anyját! :) De 500 méter szintet mászunk vissza az utolsó napunkon, fel újból a plató tetejére, úgyhogy muszáj időben indulnunk. 9-kor már hőség van. 5 órányi gyaloglással, egy mellékvölgyön fölfelé jutunk vissza a "civilizációba", ami csak annyit tesz, hogy járművekkel járható utat találunk. 2 órányi zötykölődésre vagyunk a legközelebbi betonúttól még így is.

Hihetetlen élmény volt ez a 4 nap a Fetoré-folyó völgyében, még úgyis, hogy nem teljesítettük a teljes körtúrát, ami 10 napot venne igénybe. Talán még visszatérünk, hogy befejezzük egyszer.

A képek válogatása miatt elnézést kérek, olyan sok képből válogattam, hogy képtelenség volt mindent megmutatni. Remélem, azért átjött valami a lényegből...