Arra gondoltam, mielőtt belevágnánk a lényegbe, beszéljünk kicsit olyan dolgokról, amik talán nem kézenfekvőek minden halandó számára. Afrika más. Ezt nem hangoztathatjuk eléggé. Miért indul útnak vajon valaki általában egy távoli ország vagy terület felé? Híres-neves városokat akarnak látni sokan, ősrégi kultúremlékekkel vagy éppen mai kultúrprogramokkal. Esetleg fényárban úszó szórakozónegyedek, pazar tengerparti nyaralóhelyek, felhőkarcolók vonzanak másokat. Olyanok is akadnak szép számmal, akiket a könnyen megközelíthető és világhírű természeti látnivalók izgatnak, vagy éppen ilyenekkel fűszereznek tengerparti nyaralásokat. Nos, Afrikában még a tengerpart is más, és kis túlzásal semmi olyasmi sincs, amire a turisták, vagy utazók zöme vágyik. Ami pedig van, az nehezen adja magát. Vagy kurvasokba kerül. Vagy mindekettő.

Oszlassunk el először is gyorsan egy közhiedelmet. Mégpedig, hogy Afrika tele van vadállatokkal. Pedig dehogyis van. A kevés és gyakran szinte megközelíthetetlen nemzeti parkok és vadvédelmi területek kivételével szinte sehol nem él semmi. Majmok ugrálnak a fákon, mint Ázsiában? Ugyan már...Zsiráfok meg elefántok járkálnak csak úgy szabadon? Dehogyis. Nemzeti parkokon kívül szinte sehol. Gazellák rohangálnak az útmenti szavannásban? Én még sosem láttam. Csak védett területeken belül. Aki csimpánzt akar látni pl.- vadon -, annak eldugott zugokba kell elvergődnie, ahol vezetővel és vadőrökkel, némi kp. megfizetése után van csak esélye - ami korántsem száz százalékos - hogy csimpánzokat lásson. És akkor is 15 méter magasban, lombok takarásában. Ugrálnak körülöttünk a földön?  Soha...

A szavannák híres nemzeti parkjaiban azért lehet látni még az összes nagyvadat, de ez is pénzbe kerül. Luxuslodge-okban lehet a seggére verni jó sok dollárnak, esetleg körbekerített táborhelyeken sátrazni, ha olcsóbban akarjuk megúszni a szafarit

A nagyvárosokban sétálgatni nappal sem különösebben szórakoztató, sötétedés után pedig kimondottan veszélyes tud lenni. Nagyvárosi látnivalók különben egy-egy érdektelen Nemzeti Múzeumon és sokszor gagyi emlékműveken kívül nem nagyon akadnak. Háromezer éves kőbuddhákba sem futunk bele, mint Ázsiában sokhelyütt, a törzsi kultúráknak pedig szinte semmi "kézzel fogható" hagyatéka nem létezik. Az a néhány építészeti látnivaló, ami kontinensszerte fennmaradt is leginkább a gyarmati múlt öröksége. Etiópia az üdítő kivétel, na meg a Nílusmenti piramis-régió Egyiptomtól Szudánig.

A közlekedés és az utak minősége úgy általában pocsék, habár akadnak olyan országok, ahol elfogadható úthálózat létezik, Kína viszont  már gőzerővel vetette bele magát az afrikai piacok lenyúlásába és az ezzel együttjáró útfejlesztésekbe. Mondjuk a falusi Afrika elmaradása olyan óriási, hogy száz év sem lesz elég a felzárkózásra.

A vidéki Afrika varázsa ettől függetlenül elmondhatatlan. Afrika levegőjét beszívni, és érezni, ahogy átjár bennünket egy megfoghatatlan, bizsergető és borzongató érzés, amihez foghatót nem éreztem még más kontinensen, az maga a csoda. Már ha van bennünk kellő nyitottság és fogékonyság arra, amit Afrika adni tud. Mert jó sok mindent el is vesz közben. Mert Afrika nehéz hely egy nyugati embernek, ezt azért be kell vallanunk. Testben és lélekben egyaránt megviseli az utazót a lét afrikai körülmények között. De erről a későbbiekben úgyis fogunk még elég szót ejteni...