Nem láttam még statisztikát a leglátogatottabb afrikai hegyvidékekről - nem is tudom, létezik-e ilyen - de az biztos, hogy a Kilimanjarót a trónon semmi sem veszélyezteti. Irtózatos a tumultus a Kilimanjaro táboraiban, és útvonalain. Ehhez képest a Mount Kenyán - Afrika második legmagasabb hegyén - mérhetetlenül szerény a túrázok száma. És e tekintetben szerintem a Kili trónja egy cseppet sem forog veszélyben.

Kifejezetten kellemes alternatívája lehet pedig - ha a Kilimanjarónak nem is, a magassága végett - több afrikai hegynek, ha trekkingelni szottyan kedvünk Afrikában. Megközelítése egyszerű, és egy 3-5 napos túra kompletten (vezető, teherhordók, szakács) pedig sokkal, de sokkal barátibb áron érhető el, mint a Kilimanjaro megmászása. Az élmény pedig itt is meglehetősen magas "faktorszámú", pláne, ha még nem gyalogoltunk sehol másutt Afrikában.

A legmagasabb csúcsai,a Batian (5199m) és Nelion amatőr jelleggel nem megmászhatóak, de a majdnem ötezer méteres Lenana igen, és nem mindennapi élménnyel gazdagít bennünket, ha körbenézhetünk a csúcsáról. De addig még el is kell jutni, ez pedig két hosszú napnyi gyaloglás és egy "csúcstámadás" eredménye lehet csak, amire testileg-lelkileg készülnünk kell, mert a magasságunk szépen nő fölfelé, még ha a táj alapján nem is érzékeljük annyira. Legalábbis úgy másfél napig.

Induláskor széles erdei úton haladunk esőerdőféleségben, de az erdő meg a táj nem olyan megkapó itt, mint kicsivel nyugatabbra, a csapadékosabb vidékeken. Ennek ellenére a jókora elefánt-szargombócok  és a keszekusza elefántcsapások paskolgatják az ingerküszöbünket, és ha netán még valami csörtetést is hallunk a bozótosból, egészen átértékeljük a kissé unalmasnak érezhető gyaloglásunkat. Itt a meredekséget sem érzékeljük, de fölösleges izomkodni, mert összejön napvégére az ezer méter szintkülönbség, mire elérjük az Old Moses tábort.

Meglehetősen kopár a táj itt, és az is marad még másnap is elég hosszan. Valljuk meg, látványosabb, szebb útvonalak is léteznek ennél Afrikában, de délutánra, mire elérjük a magasabb régiót, már nem lesz okunk panaszra. Egész Lobéliamezőkön haladunk keresztül, és több méteres aggófüveket is látunk, ezeket a tipikus afro-alpesi növénycsodákat, amelyek csak a legmagasabb régiókban fordulnak elő az afrikai magashegységekben. A legmagasabb csúcseggyüttes látványa viszont kifejezetten pazar, egészen egyedülállónak mondható.

A második táborból egy nagy lendülettel megmászhatjuk a Point Lenanát, ezt a remek kilátópontot közvetlenül az ikercsúcsok szomszédságában. A kilátás pazar ha fel tudunk menni, mert ne felejtsük el, hogy 15 méterrel vagyunk csak ötezer méter alatt. Az oxigénhiány ebben a magasságban már sokakat megviselhet, vagy akár visszafordulásra is késztethet. A Lenana után visszafordulunk, vagy át is vághatunk az egész hegyen (5 nap), de ez sokkal körülményesebb szervezést igényel és pénzben is magasabb a vége. Mindenesetre ha van egy csöpp eszünk, ilyen túrát szervezünk. Nekem sajnos nem volt...

A Mount Kenya környékén viszont állatnéző helyszínekben is komoly lehetőségek állnak a rendelkezésünkre. Nem kell elmennünk a távolabbi, híres nemzeti parkokba okvetlenül, ha időnek vagy pénznek híján vagyunk. A Sweetwater vadvédelmi park Nanyuki szomszédságában meglehetősen széles teret kínál szinte az összes nagyvad szemrevételezésére. 

Állatos képeket most nem mutatnék, érdemel egy külön posztot valamikor a kifejezetten állatokról, szafarizásról, majomtrekkingekről szóló témakör. Csak annyi minden van még...