2017. dec 20.

Simien-hegység - észak Etiópia világöröksége...

írta: afrotrekker
Simien-hegység - észak Etiópia világöröksége...

p1030102.JPG

Nem sok ilyen látványos szikla és szakadékvilág akad Afrika földjén, mint az etiópiai Simien-hegység, talán csak a dél-afrikai Drakensberg fogható hozzá - és azért nem fordítva, mert azért a Simien átlagmagassága jó ezer méterrel magasabban van. Komoly négyezer méter fölötti csúcsokat hódíthatunk meg itt, és a Ras Dashen,a Simien legmagasabb csúcsa a maga 4550 méterével igencsak előkelő helyen áll Afrikai legmagasabb hegyei között.p1030095.JPG

Három különleges és ritka állatfaj él a hegyvidék platóin és szakadékainak peremén. A gelada, más néven vérzőszívű pávián, a walia ibex - egy kőszáli kecskefaj, ami csak itt él, és az etiópiai farkas, ami a Föld egyik legritkább állata. p1030082.JPGPáviánnal könnyű összefutni, komoly csordákban gyűjtögetnek a magasabb régiókban és nem tartanak az emberektől. Walia kecskével már valamivel nehezebb, csak bizonyos területein él a hegyvidéknek, az etiópiai farkas viszont csak ritkán kerül szem elé, néhány száz példánya él már csak. Mázli kell hozzá, hogy láthassunk ilyet. Én voltam az a mázlista, akinek sikerült mindhárom fajt lencsevégre kapnia.p1030174.JPG

A hegyvidéken nagyon jó trekkingútvonalak léteznek, de komoly szervezést és kondíciót igényel, ha gyalogolni - és persze látni is akarunk sok mindent. Pár házból - vagy inkább kunyhóból  - álló "falvacskák" találhatók a hegység magasabb régióiban, ezért egy járművel használatos út végigkanyarog a hegyen, amin még ócska, lepukkant buszok is járkálnak nagyritkán, de nekünk ettől függetlenül be kell jelentkeznünk Debarkban, a nemzeti park főhadiszállásán és komoly "vámot" kell fizetnünk ha túrázni akarunk. Egy gépfegyveres vezetőre okvetlenül szükségünk van és szamaras emberre, ha nem akarjuk a húszkilós zsákunkat cipelgetni hol négyezer méteres magasság alatt, hol fölött.p1020710.JPG

Debarkból valamilyen járművel kell felkacskaringóznunk a hegyre, attól függően, hol és mennyit akarunk gyaloglni. Mi a Bwahit-csúcsra (4430m) igyekeztünk, amit három napos túrával lehet elérni, ha  a szakadék peremén akarunk végiggyalogolni. (A Ras Dashen távolabb helyezkedik el, megmászása komplikáltabb szervezést, több időt és pénzt igényel.) Elképesztően ledurrant "szálláshelyek" léteznek a táborhelyeken, ha meg akarjuk spórolni a sátor és matraccipelést, de ezt nem tudom jó szívvel javasolni. Hogy miért, azt inkább hagyjuk...:) Legközelebb mindenesetre már én is vinnék sátrat. Kajával viszont tudunk spórolni, a "lodge"-ok üzemeltetői a legegyszerűbb kajákat elkészítik ha kérjük. Leginkább a helyi lepényfélét valami szósszal.p1020773.JPG

A vándorlásunk alatt hihetetlen panorámájú kilátópontokkal találkozunk, ezek némelyikén még páviánokat is fényképezhetünk, a néhol ezer-ezerötszáz méter mély szakadékok peremén gyalogolva pedig sokszor még hüledezni sincs időnk, annyira letaglózó a látvány. És letaglózó az a falukép is, ami az első napi táborhely előtt fogad minket. Nehéz bármihez is hasonlítani, még Afrikához szokott szemünknek is igencsak furcsa a látvány. Talán a kopár a legjobb szó, ami illik a látványra. Na meg persze az irtózatos szegénység.p1020678.JPG

Másnap az Imet Gogo nevezetű kilátópontra jutunk el egy szép hosszú és fárasztó kaptató végén. A látvány természetesen lábat földbegyökereztető. Innét jól szemügyrevehető utunk folytatása is, ami viszont felér két jókora pofonnal. Négyezer méter körüli magasságra kínlódtunk fel, ahonnan pár száz méter ereszkedés és egy hatalmas kunkor megtétele után visszakapaszkodunk immáron négyezer méter fölé a túloldalon. Mondjuk a különleges afro-alpesi növényzet kárpótol minket az irtózatos erőfeszítésekért. Tényleg csak javasolni tudom a szamárbérlést és a cuccok elfuvaroztatását egy rövidebb úton a másnapi táborhelyre, mert ebben a magasságban a gyaloglásba is beledöglik kis híján az ember, nemhogy hátizsákcipelésbe fölfelé.p1030056.JPG

Hullafáradtan érkezik az ember meg a második napi táborhelyre, ami fölé már a Bwahit hatalmas tömbje magasodik. A camp melletti kilátópont milyen lenne más, mint egyszerűen pazar. Hűvös van rendesen, viszont jól beöltözve kényelmesen lehet pihengetni meg szemlélődni a szakadék peremén.p1020849.JPG

 És másnap reggel indulás a Bwahitra. Az út első felén belefutunk pár legelésző ibex-be. Ez sem semmi élmény. Ha nem hangoskodunk meg kapkodunk, nem riasztjuk el őket. Sűrűn cserélgetjük a hátizsákot, egyet viszünk csak vízzel, kabátokkal meg némi kajával. A cipekedő ember így is lepetézik szinte, de nagy nehezen elérjük a 4430 métert. Pihegünk, szuszogunk, fényképezünk, miegymás. A látvány óriási, látszik a távolban, kis párába veszve a Ras Dashen nálunk csak bő száz méterrel magasabb, de egy mélybevesző völgy fölött emelkedő bazinagy tömbje. Legközelebb odamegyünk...gondolom magamban. Aztán indulunk lefelé.p1030189.JPGA táborban újabb koppanás. Gondoltuk kivárunk itt egy buszt, és azzal visszamegyünk Debarkba. se gyalogolni, se itt aludni nincs már lélekerőnk. Hogy miért, azt hagyjuk inkább...:) De mint kiderült, nem jön több busz ma már. Elszontyolodunk tisztességesen. Egy teherautó levinne minket, de csúnyán sok pénzt kérnek érte. Busszal fillérekért lemennénk, elhajtjuk a csávókat. De semmi sem jön. Itt a hegyen alig van forgalom. Jön végül egy figura - jóégtudja honnan -valami mikrobusszal. Kipakolnak pár zsákot, bepakolnak pár zsákot, egy két helyi lakos is beszáll, gyorsan rákérdezünk, hogy le tudna-e vinni minket. Nem volt hülye a gyerek, pontosan tudta a hivatalos tarifáját a "fehér turistának", aranyárban alkudtunk meg végül, nem volt mit tennünk.p1020759.JPG

De visszaértünk végül pár órányi végeláthatatlan zötykölődés után Debarkba, onnan pedig vissza Gondarba, Etiópia egy másik  - kulturális - világörökségéhez immár, ami egy külön posztot érdemelne. A gondari palota Afrikában teljesen egyedülálló építészeti ritkaság. Talán Lalibelával együtt mutatok róla pár képet valamikor...

Szólj hozzá