2018. jan 21.

Fouta Djallon, Guinea

írta: afrotrekker
Fouta Djallon, Guinea

Egy kicsiny ország titkos rejtekén...

 

p1060628.JPGSenki sem gondolná, hogy egész Afrika egyik legjobb, legérdekesebb trekkingcélpontja éppen Guineában, ebben a szinte ismeretlen nyugat-afrikai kis országban található. Ez a magasföld a Fouta Djallon, a nagy nyugat-afrikai folyók forrásvidéke. De azt sem sokan gondolnák - és nem is gondolják - hogy érdemes lenne ide ellátogatni, pedig hamisítatlan afrikai feelinget szippanthatunk itt, és ráadásul abból is valami jobbfélét...pedig nem könnyű az ország...- legalábbis utazószemmel - rutintalanoknak pedig kifejezetten nehéz. Már ami a körülményeket illeti. Mert az ország meglehetősen körülményes - ...ha nem akarunk túlságosan mélyen zsebbenyúlni. De ha nyúlunk, akkor is az marad.20180106_101503.jpgIdegenforgalom per pillanat nem nagyon van az országban, éppen ezért nincs minden utcasarkon olcsó hotel, vagy egyéb szállásféleség. Ami van, az erősen európai árfekvésű - felejtsük el gyorsan a délkelet-ázsiai 5-20 dolláros hotelecskéket - és ami még komoly gáz, az a tömegközekedés full káosza. Illetve jóféle afrikai a dolog, igazából nincs is benne káosz. Csak durván megszivatja, aki nincs hozzászokva. De ha bármilyen módon eljutunk Labéba, Guinea második legnagyobb városába, a Fouta Djallon régió központjába, már sínen is vagyunk, hogy életünk egyik legnagyszerűbb gyalogtúrájába foghassunk.p1060557.JPGDe egy percig se gondoljuk, hogy a Fetoré-folyó völgye csak természeti szépségeket tartogat számunkra. Olyan falvakon haladunk keresztül, sőt, mi több, olyan falvak életébe nyerhetünk bepillantást, amilyeneket eddig csak színes magazinokban láthattunk. Az idő ezekben a falvakban megállt - vagy éppen el sem indult még - és mi részesei lehetünk - ha csak egy-egy délután és este erejéig is - egy-egy család  életének. Napi 5-8 órányi gyaloglás a penzum, hogy a falvak, vagy táborhelyek közötti utat megtegyük, és közben tátsuk a szánkat a pazar vízeséseknél amiket útba ejtünk, izzadjuk magunkat véresre a napközben rekkenő melegben, vagy esetleg csobbanjunk itt-ott a hűs vízben, ha van hozzá vér a pucánkban.p1060689.JPGKb. 1100m tengerszintfeletti magasságból indulunk - tehát a magasságból fakadó hűvösségre ne igazán számítsunk - de ahhoz, hogy egyáltalán eljussunk a Fetoré-folyóhoz (amit majd követetni fogunk), először is le kell gurulnunk a térképről. Órákig tartó zötykölődés ennek az ára, mert Guinéában kevés a betonút, ami van, az is meglehetősen szar, szinte 100 métert sem lehet összefüggően megtenni fékezés nélkül, ami viszont nem betonút, az maga a halál. Dögvész. Véres veríték. 30 éves, végletekig leharcolt francia roncsonkkal juthatunk el a Fetoré-hoz, miközben még azt is megbánjuk, hogy megszülettünk, nemhogy azt, hogy Guinea rozsdavörös porába merészkedtünk....de aztán minden rendbejön...:)20180108_130131.jpgItt még a méteres szeméthalmok is elmaradnak. Szinte steril, szűzies a terület ahol vándorlunk, pedig nem lakatlan régió ez, kistermetű marhák és kóbor kecskék gyakran tűnnek fel, ami jelzi, hogy lakják a völgyet, de sehol egy lélek, sehol szemét, a víz pedig kristálytiszta. A vízesések környékén gyakoriak a majomhordák, de meglehetősen félénkek, nehéz őket lencsevégrekapni. Amire észrevesszük őket, már messze járnak. Csak annyit látunk belőlük, hogy a farkuk lobog a szélben, ahogy a méteres fűben szökdécselnek, vagy szikláról sziklára ugrálnak el éppen a szemünk elől.p1060640.JPGAinguel az első falu (ami igazából kettő, a folyó mindkét partján van egy-egy lakóközöség bozótkerítéssel körbevéve) ahol alszunk, és ahonnan továbbindulunk másnap. De előtte még körbenézünk. Hála a Fouta Trekking Aventure-nek, a Labéban székelő kis koordinátor cégnek, akik vezetővel (és tolmáccsal) láttak el bennünket, mert nélkülük esélytelen lett volna nem, hogy a túra közelébe jutnunk, de bármilyen egyéb információhoz is. A falusiak barátságosak, de utálják, a fényképezést. Mint kiderül, azért, mert szeretnének a képen szépek lenni, de nem hagyunk időt nekik szépítkezni. A gyerekek némelyike félénk, némelyiket levakarni sem lehet. A nélkülözés kézzelfogható.p1060682.JPGA kőhíd nevezetű természetes sziklaképződmény alatti "medencében" fürdünk egyet. Először kissé bárortalanul, másnap már sokkal bátrabban, de erősen meleg van, jól esik a hűvös víz. Este rízst főz a "családunk" valamilyen zöldséges szószos, csípős haldarabokkal. Afrikában én még ilyen jót nem ettem. A fűszerezés és ízesítés abszolút szánk ize szerinti. Hihetetlen.  Reggel hűvösben indulunk. Négy vízesést érintettünk aznap, egyik szebb volt, mint a másik. Egyikben fürödtünk is. Egy liánhídon kelünk át a folyó fölött a következő falu előtt. Jól esik a pihenés, 6 órát gyalogoltunk a tikkasztó hőségben. Este kuszkusz csípős, zöldséges szósszal. Pazar ez is.p1060810.JPGEgy kunyhóban alszunk, amit a falusiak engedtek át nekünk egy éjszakára. Kissé bizonytalanok voltunk, de kellemesen csalódtunk. A köralakú kunyhóban csak egy összetákolt ágy van, a lepedő talán frissen mosott rajta. Fölöttünk szalmatető, a szoba szépen kitakarítva. Jó lesz. Bár a kunyhók között sok a szemét, a kunyhó tiszta. Sajnos a főkunyhóba nem láttunk be, ahol a családfő alszik a feleségével, három lányával és két unokájával. Az érdekes lett volna. Mindenesetre áram nincs, víz nincs, tűz és béke viszont van. Meg kakaskukorékolás és kecskemekegés. Estére a falu összes gyerkőce előkerül és próbál legalább egy kis mosolyt előcsalni belőlünk. Sikerül is nekik.p1060688.JPGNégy napra indultunk, reggel már a harmadik kezdődik. Kellemes a hűvös, szépek a fények. A faluszéli iskola felé vesszük az irányt. 30-40 gyerek verődik össze iskolakezdésre az egészen kicsiktől a kicsit nagyobbakig. Hogy a még nagyobbak hová járnak, el sem tudom képzelni. Valószínűleg sehová. Egyetlen tanár van, nem is tudom, hogy tud foglalkozni egy osztálynyi, de különböző korú gyerekkel. A gyerekek itt is olyanok, mint a faluban, egy részük érdeklődő, a többiek inkább elbújnak. Egész délelőtt menetelünk, a táj szavanna jellegű és párás, de egy-egy mélyebb zúgban, főként a vízesések körzetében esőerdeivé válik a növényzet. Hihetetlen a kontraszt. Délben egy vízesésnél megállunk pihenni, enni és fürdeni. Csak később indulunk továbbp1060825.JPGDélutánra egy aprócska faluba érünk egy dombtetőn. Szinte csak egy család lakik itt. Víz nincs, csak lent a folyóban. Áram? Az sose volt. Nem is lesz mostanában. De a kunyhók előtti kis placcon olyan pöpec, mogyorós maniókalevélpüré szószt rittyent a családanya, hogy eláll a fülünk tőle. Súlyos étel, semmihez sem fogható ízzel. Az ég olyan csillagos, amilyet Európban már kétszáz éve nem látott halandó ember. Mintha nem is lenne valódi. Reggel kakas ébreszt. A jó édes anyját! :) De 500 méter szintet mászunk vissza az utolsó napunkon, fel újból a plató tetejére, úgyhogy muszáj időben indulnunk. 9-kor már hőség van. 5 órányi gyaloglással, egy mellékvölgyön fölfelé jutunk vissza a "civilizációba", ami csak annyit tesz, hogy járművekkel járható utat találunk. 2 órányi zötykölődésre vagyunk a legközelebbi betonúttól még így is.p1060653.JPG

Hihetetlen élmény volt ez a 4 nap a Fetoré-folyó völgyében, még úgyis, hogy nem teljesítettük a teljes körtúrát, ami 10 napot venne igénybe. Talán még visszatérünk, hogy befejezzük egyszer.

A képek válogatása miatt elnézést kérek, olyan sok képből válogattam, hogy képtelenség volt mindent megmutatni. Remélem, azért átjött valami a lényegből...

Szólj hozzá